Csillagfény, gyertyafény

2008 november 1. | Szerző: Tavaszi_Szél |

 lehet, hogy giccses, de nekem nagyon tetszik a sötétetéskor a temető. Az a hangulat jellemzi legjobban az érzést, amiért odamegyünk: búcsú ideje, de még együtt vagyunk, aztán sokáig újra elválunk, és mindenki elcsendesedik..

 Most elkövettem az t ahibát, hogy a kicsit magunkkal vittük, háát, még nekem is szokatlan volt a temetőben szoptatni, de ha nem akartam, hogy fellármázza a .. -at is, meg kellett tennem. Még jó, hogy erős a karom:)

 Mindenkinél – nagypapa(enyém), még egy nagypapa (a miénk, na, igy jobb),  nagypapa(a gyerekeké, sose látták:(, az én apukám..,  apai nagymama (csak emlék, urna máshol), és a nagynéném sirjánál álltunk meg.

Gyertya, mécses,különleges, Bogi által választott virág, a fényképüket a sirra tettük, és gondoltunk rájuk.

ugye szép? De Máté visszarántott:), és a valóságban és a jelenben tartott, nem részletezem , miféle mutatványokkal..

 akkor csendesedett el, mikor mutattam neki az eget, épp egy repülő húzott el felettünk(vajon látták az utasok a rengeteg gyertyafényes temetőt? szép lehetett!)

ahogy az égre néztem,m egláttam a sok csillagot, és azt,ho y a temető emlékező gyertyái tükröződnek az égen..

 Itthon végre nyugi volt, fényképek, mécses, füstölő, emlékezés..

Hiányoztok.

sose látott unokáitoknak  is.., de még  hogy!

Nagymamából is kevés van, nemhogy nagypapából..

Szóval hiányoztok.

Csinálom, amire tanitottatok.

ugye, jól?