bottal ütöttük a tél nyomát…

2009 január 24. | Szerző: Tavaszi_Szél |

Mai történet: sötétedik, a nap hirtelen egy lobbanással eltűnik az égről,  a hőmérséklet 7 fokról mínusz egyre esik, két bicikli a homokban, a kisfiúk lenyűgözve nézik a nagy terepjárót, amiből kiszáll öt alak, és két kis homokfutót tesznek a földre..Az egyik bicikli nem indul. Beállt a kereke. Mit csinálsz?

 Először csodálkoztam, hogy valakinek ilyenre van ideje/pénze, megnyugató volt látni, talán mégsem olyan mély  a válság. E benzinüzemű kis idétlenségeket ki kell hozni ide, fázni, topogni a hidegben, ehhez idő és pénz kell, tipikusan jólléti időtöltés.

MIután ezt jól  kifundáltam, nekiálltam biciklit szerelni. Jó kis túragép, nem lehet sok baja, kifordult az első kerék. Visszafordítottam, nem nyert. Az első kerék beállt.
KÉrjek segítséget “kigyúrtéktól”?
Nem , inkább tekerek még egyet a keréken. Csupa homok, kiütögetem. A kissrácok nézik a homokfutókat, ahogy elkaparnak a dombok fagyból felengetett, poros lejtőin.
A kerék még mindig áll. Igazítok a fékbowdenen. Alig látom a tőlem pár méterre lévő srácokat, Máté meredten nézi a terepjárósokat, nem tetszik neki, a kis természetes lelkének furcsa a kis erős, ciripelő hangon futkosó járgányok látványa.Főleg, mikor az ő kis cipője orránál kaparják el magukat a homokban.
Ide jön a srác, hog ymegigazítsa,- nna, szóljak neki, van-e ötlete, hogy a homokban elakadt biciklivel mi legyen?
– Nem, nem szólok, nem az a “kaszt”.., egy fordítás, egy fújás, és a bicikli újra jár. Felpattannak, nyakamba veszem Mátét, irány a kocsihoz, a maradék fokokban (mínusze egy, kb.) gyorsan hazabiciklizünk. FEdezem őket kocsival, remekül tekernek. Zsoltit egy láthatósági mellény is melegíti, otthon megy a kaland-mesélés, jöjjünk máskor is!
Fotók:
Videó a “halálugrásról”- túl nagy…Nagy szám pedig!

előzmény: a hirtelen jött napsütés kicsalt minket, Zsoltit és kis barátját, Balázst vittük a falu határában lévő természetvédelmi területre,  a Páskomba.

Patakon átkelve susnyást jártunk, találtunk egy befagyott láp-tavat, egy bárkát fából, készítettünk egy mérleghintát, amiből katapult lett. Eleinte belerolliztak a patakba, de nem ártott meg, gyönyörű volt a naplemente a dombok mögött, Máté nótázgatott és nótáztatott, “ném-bom váh -jáu”- vagyis: egy-cica, két cica- nótát kérte:), nyakamban ülve, a térdig érő tavalyi fűszálak között baktatva..
bottal ütöttük a tél nyomát…

 A fahasábot a patakból horgászták, a deszkát találták, az ötlet az enyém:) Ők gyorsan katapulttá alakították, a peace and love kora lejárt.)))

Lejjebb: Máté leült a csobogó patak partjára, és nézte.

Még lejjebb. Zsolti elesett, kidőlt, Máté vidáman mellé feküdt.., a fű puha, és vastag…Megfázás kizárva:)